Van egy amerikai csajszi, képzőművésznek indult, de rajztanár lett belőle és kitalált egy tök jó dolgot, amit úgy hívnak, hogy The new drawing on the Right Side on the Brain (egyszerűen nem tudni náluk,hogy miért van valami nagy betűvel írva) Rajzolás a jobb agyféltekénkre hagyatkozva.
Én nagyon csípem. Azonnal nekiálltam rajzolni, amit nem tettem már évek óta és nagyon jó, mert nem lehet hibázni és nem kell dühöngeni, hogy mennyire szar, amit csinálok(mindig ez a műsor ment, de...hát nem hajt engem senki és semmi!) Csak és kizárólag másolok. Egyelőre. Nem tudok még megfogalmazni és összegezni és tömöríteni és létrehozni valami sosevoltat.Persze: szeretnék! De most még csak ilyeneket csinálok és boldog tudok tőle lenni, mert érzem, hogy jó. Hogy rajzolni nem dühöngés és csapkodás és őrjöngés, mint eddig,hanem jó, kellemes, szeretni való dolog. És más mások képeit nézni. Mindenféle képet: rajzot, festményt, fotót -vagy kinézni az ablakon. Minden csupa megrajzolni való kép. És előbb-utóbb minden sorra kerül! Én már soha nem fogok unatkozni. Inkább feladatnak tűnik fel előttem minden. Egy-két rajzocskámat ideillesztem. A Kása Béla fotójáról meg a német nemezes lányról készült rajz volt a legizgalmasabb nekem eddig, mert ott fordítva kellett a fény-árnyékokat csinálni, ahol árnyék van: kihagyni, ahol fény: satírozni. Festményt meg azért jó másolni, mert közben az ember érzi, milyen állati nagy dolog is az,amit az illető csinált.Szóval tök jó az egész dolog és nem tudom, miért nem így tanítják a gyerekeket is az iskolában? Sokkal több sikerélményük és ezzel együtt rögtön nagyobb kedvük is lenne a dologhoz.És megéreznének valamit talán az egész alkotás lényegéből . Én mindenkinek csak ajánlani tudom korra és nemre való tekintet nélkül.
