Prága és Hrabal

Újra Prágában jártam, de Prágával nem lehet betelni. Addig is, amíg nem mehetek , olvasok egy kis Hrabalt és legközelebb feltétlenül körülnézek Libenben, az Örökkévalóság gátján. Állítólag az épületet, ahol Hrabal, Vladimirka, Bondy és később Pipsi is (ő van Hraballal a képen) lakott, a Gát u. 24-et lebontották, csak egy kis emléktábla van a helyén. Van egy fal is valahol Libenben, ami Hrabal emlékét őrzi, ezt is szeretném megnézni. Most, május végén csak az egyik kedvenc kocsmáját, az Arany Tigrist néztük meg, sajnos leülni többszöri nekifutásra sem tudtunk, mert annyira tele volt. Az útikönyv felemlíti, hogy Havel elnök, illetve Bill Clinton prágai látogatása alkalmából a Tigrisben kereste fel Hrabalt. (Sajnos az útikönyvet több időm volt tanulmányozni, mint szerettem volna, mert nagyon fájt a lábam és két napig nem tudtam menni és jobb híján ezzel töltöttem az időt Prágában)

Hatásokk

Megfőztem és megettem a pórét. Finom volt. Azt hittem szörnyű rossz lesz, de nem. Az én tavaly őszi "zöldséges-gyümölcsös minden károsról leszokós" kúrám az igen, az ütős volt, de ez nem, inkább fincsi volt. Igaz, hatása se nagyon érezhető. Egyébként ennek a Mireillenek és csapatának még ezer ötlete van. Egyszer kitöltöttem az oldalukon egy kérdőívet, ahol a könyvével kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolni, regisztráltam náluk és azóta levelezésben állunk. Nyelvgyakorlásnak jó.

Most megint próbálkozom egy dologgal: Ceragem masszázságy. Egy nap kétszer is megyek. Székesfehérváron kezdtem, ahol ingyenes volt, de volt egy bolond nő, aki ordított, mint egy sakál( MEG AKARSZ GYÓGYULNI? MEG!? AKARSZ!? GYÓGYULNI!!!???) Rémes volt. Most itt helyben folytatom, pénzbe kerül, persze, de nem szól a gagyi zene és nem ordítanak mikrofonba az emberek egy 10x10-es helységben. Biztos lesz majd valami értelme, néha érzem is, hogy van, de türelemre van szükség, mint minden máshoz is. Na olyanom nincsen nekem egyáltalán!

együk magunkat okosra!

Két-három hónapig csináltam ezt a minden "károsat" kizáró és csak "egészséges ételeket"tartalmazó kúrát, amiről a Spangli című bejegyzésemben említést tettem. Az volt a baj, hogy reggeltől estig valami szörnyű keserű ízt éreztem a számban, éhesnek éreztem magam és szerencsétlennek. Karácsony előtt visszatértem az un. kiegyensúlyozott, vegyes étrendre, és december végére ott tartottam, hogy minden kaját (MINDEN kaját!) annyira szerettem, de annyira, mint ahogy már évek óta nem . Most is így vagyok. De nem akarok ezen változtatni, mert ez szerintem jó. Megpróbálok mértékletesen, és a valóban romboló anyagokat elkerülve táplálkozni. A fő irányelv, hogy lehetőség szerint minden táplálék legyen az, ami: a kenyér legyen lisztből, kovászból, esetleg krumpliból., stb. és nem állományjavítókból meg ízfokozókból, meg mittommégmiből. A tej, tejszín, joghurt, vaj, stb. lehetőleg tejből legyen és a tejet, húst, tojást adó állatkák olyan életet éljenek, amíg meg nem öljük őket, hogy jól érezzék magukat, hogy amíg élnek , szeressenek élni, mert -bizony mondom néktek : a burnoutban szenvedő, depressziós és "junk food"-on élők sosem lésznek ízletes táplálékká. Ne együnk olyasmit, ami nem kaja! A térfogat növelő, a tartósító, az ízfokozó és a többi "finomság" nem kell! Hagyjuk ki és együnk CSAK kaját.! Tudom, sajnos ezt megoldani nem is olyan egyszerű, hiszen a világ úgy van berendezve, azt kínálja, az a legkényelmesebb, hogy a fent leírt szarokat esszük. De ne hagyjuk és szeressük annyira magunkat és a szeretteinket, hogy vesszük a fáradságot és utánanézünk és elmegyünk és beszerezzük és elkészítjük... stb. Ne csak nézzük, mint a birka, hogy beteggé tesz minket a világ!

mágikus Mireille

Nincs mese, itt tavasz lesz mindjárt és nagyon eljött az ideje egy jó kis méregtelenítésnek. Mireille Guiliano tanácsára ezt leszűkíthetjük egy hétvége időtartamára a mágikus póréhagymaleves fogyasztásával. Hozzávaló(k): 1 kg póréhagyma

Megtisztítjuk a póréhagymát, jól megmossuk. A végét, a sötétzöld részt levágjuk (esetleg jó lesz levesbetétnek) Fazékba tesszük és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Felforraljuk, majd kisebb lángon főzzük fedő nélkül 20-30 percig. A levét leöntjük, eltesszük. A pórét tálba tesszük. A léből két-három óránként iszunk egy csészével melegen, vagy szobahőmérsékleten. Étkezéskor megeszünk egy csészényi pórét, bespricceljük pici olivával és citromlével, óvatosan sózzuk, borsozzuk. Tehetünk rá petrezselymet. Ezt fogyasztjuk két napon át, majd vasárnap este eszünk egy szeletke húst, vagy halat egy kis vajon párolt zöldséggel, utána egy gyümölcs. Én a hétvégén kipróbálom és majd elmesélem, milyen volt.

spangli

spangli?

Szeretném, ha a dohányosok elhinnék nekem, hogy a dohányzásról leszokni könnyű és kedvet kapnának a leszokáshoz. Meg voltam győződve arról, hogy én egész egyszerűen nem tudom elhagyni a cigit .Úgy gondoltam, közel harminc év intenzív bagózás után egyszerűen képtelen leszek letenni, de mégis sikerült, anélkül, hogy egy pillanatig is szenvedtem volna, vagy arra gondoltam volna, hogy "hú de jó lenne rágyújtani",vagy "országomat egy dekkért!". Így csináltam : szeptember 11-én este felragasztottam a vállamra az első nikotin tapaszt, lefeküdtem aludni és reggel nem gyújtottam már rá,( pedig: gondolhatod) nekem is megvoltak a jól berögzült reggeli szertartásaim, aminek fontos része volt a bagó. Ezzel egy kalap alatt elhagytam a kávézást, az alkoholt, az állati fehérjét, a finomított fehérl isztet, a cukrot és a minimálisnál több só fogyasztását, hogy ha már lúd, legyen kövér. A székesfehérvári Tavaszpontban felfedeztem olyan cigarettát, amibe különféle gyógynövényeket tekertek: ginzenget, mentalevelet, stb, több fajta is van, én gyógyciginek hívom. Ha úgy éreztem, hiányzik a mozdulat, vagy a füstgomolygás , elszívtam egy ilyet, egy hónapban- mondjuk- egy-két dobozzal. Ezt még ma is néha megteszem. A fő, hogy ne görcsöljünk! A tapaszkúrát nem csináltam végig, a kettes számú (csökkentett nikotintartalmú) dobozra már nem volt szükség, mert már nem akartam rágyújtani, így sikerült megspórolnom a további tapaszok árát (mellesleg: nem olcsó). Hát így történt. Egy pillanatig sem szenvedtem és most tök jó. Nem is az újra felfedezett ízek és szagok, nem is a jobb közérzet miatt jó, hanem azért, mert sokkal szabadabbnak érzem magam. Mert a szenvedély tényleg rabság.! Már nem kell azon aggódnom, hogy hogy jutok hozzá a "napi betevőhöz", hogy hol lehet végre bagózni, stb. Higgyétek el, kedveseim, sikerülni fog, ha nekem, egy ilyen gyenge bábnak sikerült! Hajrá!

Fáni alkot

Fáni alkot

Fánika a felvételijére készül, ami már itt van a nyakán. Rajzolnia kell, de nem mindig van kedve. Megpróbáltunk olyan feladatot adni, ami kicsit izgalmasabb. Én egy, a Hipponetéktől kapott képeslapot másoltattam vele, mert lovak vannak rajta és lovat nagyon szeret rajzolni (és legszívesebben ő egyszerűen csak lovas lenne) de azért van a képen más is. Kedvesem kirakta az asztalra Kása Buci favázas fényképezőgépét, társította egy csokor sárga tulipánnal meg egy szép Chat Noir bádogdobozzal, ezt az összeállítást kellett "kivágnia" a háttérből egy képkeret segítségével . Elég merészen vágott a csajszi és a végén nem is lett rossz. Mindenből maradt a képen egy kis, de felismerhető darab, plusz a háttérben a kohyhaszekrény. Egyébként Fánika nem ilyen őrült kakadu, mint amilyennek a képen látszik, csak nem szeret olyasmit csinálni, amit kell és ilyenkor ilyen arcokat vág.

az én párnaállatom

Először kiszabtam a darabokat. Az én párnám 30x30-as méretű. A fejét egy nagy méretű csésze körberajzolásával "szerkesztettem", a fülei, a farka,és a lábacskák mérete adja magát. Először elkészítettem a "kiálló" darabokat: a fejet a fülekkel (abban is van tömőanyag), farkat, lábakat és ki is tömtem jó kis papalan tömőanyaggal (az enyém egy régi paplan maradékából lett). Összevarrtam a párnát, kihagyva a helyet a faroknak, a lábaknak és a farka alatt egy kb 7-8 cm-es részt a töltéshez. Kifordítottam, géppel hozzávarrtam a végtagokat, kézzel a fejet és megtöltöttem, majd bevarrtam a lyukat. A masni nem a farkához, hanem a párnához van varrva kézzel, így, ha útban van a farkinca, amikor alszol rajta,el lehet rakni onnan. Én az arcocskáját géppel, sűrű cikcakkal varrtam oda, az orrot textilfilccel festettem, a bajusz hímzőfonallal van hímezve.

Melinda párnaállata

A lányom barátnője, egy fazekas, készített egy aranyos párnaállatot, aminek alapján én is megcsináltam a magamét. Nem tudom ő találta -e ki. Nekem az övé még mindig jobban tetszik, de azért az enyém is helyes. Olyan jó puha és olyan jól össze lehet vele bújni tv nézés közben. Lehet, hogy csinálok ajándékba még párat. Az anyagot évekkel ezelőtt turkáltam, valamikor paplanhuzatként használta valaki, nagyon szép kék és fehér színe van és kellemes fogása, olyan régies, falusias hatású, amit nagyon szeretek. Két füles gomb kell a szemeknek, egy masni a farkára, hímzőfonal a bajuszkához és mehet.

zsongás

Itt a tavasz lehellete hihi haha hehehhehe! Kinyíltak a kis krókuszaim, amiket még tavaly plántáltam a földbe: Hát nem fantasztikus!?

újra táska

Na, elkészült a kistáska. A lányom kapta szülinapjára egy hagymával együtt. Hát nem volt olyan egyszerű, mint ahogy elképzeltem, mert a hipózástól nem kifehéredett, hanem barnult, ezért kellett csinálnom egy másikat, amit fehér szitafestékkel(kedvesem hozta a műhelyéből) meg Pelikán textilfestékekkel (kicsi sárga meg zöld kellett hozzá) festettem. Jó, hogy hoztam a boltból egy modellt, így könnyebb volt leábrázolni, (ahogy Ujházi Péter szokta mondani). Úgy csináltam a táskát, hogy egy 25cm széles és 80cm hosszú anyagból varrtam egy hosszú zsákot, kifordítottam, bevarrtam a másik végét is, azt belenyomtam a csőbe, így bélelt zsák lett. Ekkor festettem rá a motívumot (bele kell rakni egy ujságot, hogy csak ott legyen nedves, ahol festjük) aztán csináltam egy fület hozzá és az illesztésekhez varrtam egy-egy fehér gombot. A "bajuszka" nyers színű felvetőfonalból van. Azt kézzel kellett a végén rávarrni világosbarna cérnával. Az egy kicsit elnagyolt lett, mert már este nyolc is elmúlt és futni szaladni kellett köszönteni, már így is egy nappal később mentem, mint kellett volna (elsején született a "picikém"). Azért még gyorsan lefotóztam, hogy fel tudjam ide rakni.

tesz-vesz nap

Hát,nem egészen úgy mentek a dolgok, ahogy szerettem volna. A festett anyag túl sötét lett, (egy egész zacsi ponyvazöld Iberiát raktam a vízbe a kb 25 dkg vászonhoz) festenem kellett egy másikat, de még midig szárad, holnapra marad a varrás és a pingálás. Ma megint rendezkedtem a lakásban (ez elég gyakran rámjön) és estére teljesen leamortizálódtam.

zöld táska póréhagymával

Ma egy régi vászonfüggönyből kis piacra járó szatyrot akarok csinálni .Ez a "piacra járó szatyor" nem rossz! Hiszen az én vagyok!!! Nélkülem a kis szatyi nem megy se a piacra, se máshova. Már két hete tervezem, szükségem lett volna hozzá egy textilre fehéren fogó tollra, de nem kaptam itt a mi "falunkban" sehol, így kénytelen vagyok e nélkül megoldani. Egyelőre festem az anyagot, most fő a fazékban, remélem holnap már fel tudom rakni fotóstul ide. Terveim szerint szép zöld lesz, hosszú, hogy az olyan hosszú dolgokat, mint a póré, vagy a leveszöldségek jól lehessen benne vinni (hozni) és póréhagyma motívum lesz az elején.

blogoljunk

hirtelen jött az egész, lehet, hogy csak véletlenül valahol rossz gombot nyomtam meg és így lett nekem blogom. Most meg blogger vagyok, tehát írnom kell meg fényképeznem, meg szkenelnem, meg gyűjtenem dolgokat a neten, meg gondolkodnom, hogy miről írjak meg olyanokat csinálni, amiről érdemes írni és még az is lehet, hogy valaki el is olvassa és esetleg ír nekem, vagy ilyesmi és akkor új kapcsolatokra is szert tehetek, vagy megtalálnak régiek...Hát legyen akkor így. Nézzük a női oldalam.